Hogy ki vagyok?

Nagy Éva.

Szépségkirálynő.

Playboy nyuszi.

Banki ügyintéző.

Most épp könyvelő.

Az IC1823-as számú fogoly.

Bűnöző.

Furcsa dolog ez a címkézés. Akkor is viseled, ha nem akarod. És senkit nem érdekel, hogy vajon igaz-e rád a címkéd. Csak viseled. Én új címkét akarok. Csak még magam sem tudom, milyet.

Egy lány vagyok Kapuvárról, aki Háromszázötvenhárommillió-kilencszázkilencvenegyezer-hétszázharminchárom forintot sikkasztott.

Egy lány, aki átverte a szüleit, a kollégáit és egy kicsit önmagát is.

Egy lány, aki 1460 napot töltött börtönben.

Négy évig nem vettem új ruhát, nem jártam fodrásznál,

négy évig nem ülhettem ott egyetlen családi ebédnél sem,

nem sétálhattam szabadon az utcán.

Négy évig nem érintett férfi.

Négy évig akkor mosakodtam, amikor mondták,

akkor ettem, aludtam, amikor hagyták.

Akkor vertek, amikor nem látták.

Akkor fogdostak, amikor mások nem tanúsíthatták.

 Egy lány vagyok, akit becsapott a szerelme.

Ismerős vagyok?

છછછછ

353 millió forintot sikkasztottam. De nem én éltem jól belőle. Vehettem volna tengerparti luxusvillát, vitorlás hajót, Ferrarit, bundákat, gyémántokat. De nem tettem. Mindent odaadtam a férfinak, aki kérte. Aki más nőket ruházott belőle, nekik vett szépségszalont és ékszereket. És persze magának épített luxusházat, aminek csak vendége lehettem, úrnője soha, és magának vett szuper autót, ami sosem lehetett az enyém, csak néha ülhettem benne. Hülye voltam? Ó, igen. És sajnos szerelmes is. De az vesse rám az első követ, aki sosem tett még őrültséget a szerelme kedvéért. Mert lehet, hogy azzal kezdődik, hogy eltűrsz egy hangos szót, aztán egy pofont, aztán egy megcsalást, hogy végre elfogadjon, szeressen. Ő. A férfi, a szerelmed. Én sikkasztottam a kedvéért. Későn jöttem rá, hogy hiba volt. Életem legnagyobb hibája. De nagyon keményen megfizettem érte. Összesen hét évet adtam az életemből. Hármat Józsinak, négyet a börtönnek. És még mindig nincs vége.

Érdekel, hogyan kezdődött? Elmesélem.